Engem az ilyen táblázatokkal ki lehetett kergetni a világból, és tudom, hogy kiszínezve is borzasztóak, ezért leírom, mit kell látni bennük!

A kijelentő módot használjuk leggyakrabban.
A folyamatos oszlop nálunk is működik, mi is az igetőhöz kapcsoljuk a személyragokat (futok, csinálom), a múlt időt az igén jelöljük (futottam, csináltam) és a jövő időhöz nálunk is segédige kell (futni fogok, csinálni fogom). Egyedül az nem divat nálunk, hogy az ige tőhangzójának a változtatását használjuk toldalékolás helyett, vagy mellett.
(Erről bővebbet a ragozási csoportok fülön.) Igazán a befejezett oszlop sem ismeretlen számunkra, hisz mi is mondunk olyat, hogy meg van, vagy meg volt valamim csinálva. Olyat mi nem szoktunk mondani, hogy futva vagyok/voltam, pláne meg hogy futva fogok lenni, viszont a németek mondanak. Vagyis: amit épp csinálnak, csináltak (vagy majd csinálni fognak), arról folyamatos igeidőben beszélnek, amit meg már nem csinálnak, nem csináltak (vagy aminek a majdani megcsinálását biztosnak gondolják) arról a befejezett igeidőkben.

Itt mindent megtudhatsz a kötőmód I-ról és a kötőmód II-ről, itt pedig példákat találsz a Konjunktív alkalmazására!

A kötőmód, Konjunktív, különös szerzet. Az óhajok, álmok, vágyak, bizonytalanságok igemódja. Tán a "kötetlenmód" találóbb lenne rá. (A k-e-te-mőd a képzése: "e"/"te" a tőhöz, "¨" meg bele.) Jelen idejéből a Präsenst a felszólító mód hiányzó alakjai pótlására, (Sei gesund! Lebe hoch der Kaiser!) és afüggőbeszéd jelenére, a Perfektet a függő múltra használjuk.
Präsensében elmaradnak a tőhangváltások, (läufst->laufest, isst-> essest, bin -> sei, bist -> seiest) és az E1=E3 és a T1=T3 egyforma toldalékot (nem)kap: (ich=er sei—;, wir=sie seien).
Ha a kijelentő és kötő módú alak egybeesne, a Präsens helyett a Präteritumot használjuk. (Azt mondják, festenének egy képet, ha vettek volna festéket. ->Sie sagen, sie malten ein Bild, wenn sie Farbe gekauft hätten.)

A kötőmód múlt ideje a mi feltételes módunk (jelen: futnék: ich liefe; múlt: ettem volna: ich hätte gegessen). Ha az igék Präteritum alakjai kijelentő és kötőmódban egyformák, a feltételes jelenhez a "würde"+főnévi igenév szerkezetet használjuk. Ha lenne pénze, autót venne. -> Wenn er Geld hätte, würde er Auto kaufen.) ról ez olvasd el

A példaigéim ragozását nézd meg laufen t meg a machent itt is!  A kötőmód I-ről és a kötőmód II-ről bőséges információt itt találsz.
Ez meg egy szószátyár videó róla

Az Imperativról bővebben a Leicht Deutsch Lernen-től, németül.

A felszólító mód akár a kedvenc igemódunk is lehetne, hisz egyetlen saját alakja van: E2, ez pedig a puszta igető, melyben az Umlaut sem történik meg. A táblázat szürke sorai arra utalnak, hogy igévek kezdve ezeket az alakokat is használhatjuk felszólításra. Mindkét 2. személy esetén elhagyjuk viszont a személyes névmást. Ha egy vita során mégis feltűnnek az ige mögött, az azt fogja jelenteni, "Csináld te(, ne ő)!

A felszólító mód helyett durvább vagy enyhébb nyelvi megoldásokkal próbáljuk elérni, hogy azt tegyék, amit akarunk.
A Konjunktiv II kifezetten kedves: Könnten Sie mir bitte helfen?
Baráti a "lassen": Lasst uns gehen! A fogak közt odasziszegett Indikatív már erősebb: Du stehst sofort auf!
A legdurvább a felcsattanó pőre Infinitiv: Aufstehen!

Németben nem használjuk a felszólító módot célhatárózói mellékmondatban:
: Azért tanulsz, hogy okosabb legyél. / Du lernst, um klüger zu werden.

Itt olvashatsz bővebben  az igekötők viselkedéséről,  és itt találsz  sok példát  a "Szükséges némettudás"-tól.