A németben a mondatrészek szórendje sokkal kötöttebb, mint a magyarban.
A legfontosabb szabály: főmondatban a második mondatrész az állítmány ragozott igéje (előtte vagy mögötte az alannyal), az állítmány ragozatlan része pedig az utolsó. A mellékmondat kötőszóval kezdődik, és a ragozott igével végződik.
Olykor csak a szórendből derül ki a mondat értelme:
"Peter stellt Adam Eva vor." Csak onnan tudjuk, hogy Péter Ádámnak mutatta be Évát, és nem fordítva, (még ha ez végül mindegy is) hogy az ige főnevek esetén a kinek kit vonzat-sorrendet követeli meg.
A nyakék-modell
A német mondatokat tekinthetjük egy nyakéknek, melynek medálja a kiemelt mondatrész, a lánc első a függője ragozott ige, további függői vonzatai, a további mondatrészek, végül az állítmány ragozatlan részei. Így ha a mondat lezárásával összekapcsolódik a nyaklánc, a medál köré, egymás mellé kerülnek a mondat legfontosabb elemei.
Ld. a Webnyelvet is mondatszórendről.
Érdekes még, hogy a németeknél az "egy" "ein*" határozatlan névelőnek tagadó párja is van: kein*, utóbbi ráadásuk többesszámban is működik:
ich habe einen Hund / keinen Hund. : Van/nincs kutyám.
Ich habe Hunde /keine Hunde. : Vannak / Nincsenek kutyáim.
A nicht vagy kein* németben is a tagadott mondatrész előtt áll:
Gemüse kaufe ich nicht in der Stadt! : Zöldséget nem a városban vásárolok.
Ám ha az igei állítmány tagadásakor a mondat végére kerül (a ragozatlan állítmányrész elé)
Ich kaufe in der Stadt überhaupt nicht. : Egyáltalán nem vásárlok a városban.
Ich habe Gemüse in der Stadt noch nicht gekauft. Még nem vásároltam zöldséget a városban.