A főnév (Nomen, Substantiv)*
A németben tán a legbosszantóbb dolog a főnevek "nyelvtani neme". Ettől függ, hogy egyesszámban a magyar "a" vagy "az" helyett a "der", a "die" vagy a "das" kerül-e eléjük, ami csak a ragozási sajátosságukat jelzi, és még élőlények esetében se mindig egyezik a biológiai nemükkel: (das Huhn=tyúk, das Mädchen=lány). Viszont vannak szabályszerűségek is, ezért érdemes megismerni a webnyelv.hu szinte zavarba ejtő alaposságú összefoglalóit a főnevek neméről, a "gyenge" hímnemű főnevekről ( n-Deklination), és a szabályokra fütyülő "bűnös" főnevekről.
Talán ez a kis ábra is segít:
Itt az instantdeutsch videós, listás der-die-das-mankója is
A legjobban akkor jársz, ha mindig megtanuld a főnevekkel együtt a nemüket és az esetleges ragozási sajátosságaikat is!
Mikor használunk névelőt
- hegyek, folyók, tavak, tengerek neve előtt (die Alpen – az Alpok, die Donau – a Duna, der Plattensee – a Balaton, die Ostsee – a Keleti-tenger v. Balti-tenger)
- utcák neve előtt (die Goethestraße – a Goethe utca)
- jelzős tulajdonnevek előtt (der junge Goethe – az ifjú Goethe)
- személynév előtt, ha az nem fejezi ki egyértelműen az esetet (das Ei des Kolumbus – Kolumbusz tojása)
- ha a személynevet a mű vagy szerep helyett használjuk (Ich lese den Goethe. – Goethét olvasom.)
- hímnemű, nőnemű és többes számú országnevek előtt (der Libanon – Libanon, die Schweiz – Svájc, die Niederlande – Hollandia)
- jelzős szerkezetű országnevekben (die Europäische Union – az Európai Unió)
- keltezésben a napok, hónapok és évszakok előtt (am (an dem) Montag – hétfőn, im (in dem) März – márciusban, im (in dem) Sommer – nyáron)
Mikor NEM Használunk névelőt
- személynevek előtt (Wo ist Karl? – Hol van Karl?)
- a Herr, Frau, Fräulein, Kollege stb. megszólítások előtt (Guten Morgen, Frau Müller. – Jó reggelt, Müller asszony.)
- helységnevek előtt (Ich wohne in Budapest. – Budapesten lakom.; Ich fahre nach Paris. – Párizsba utazom.)
- semlegesnemű országnevek előtt (Ich komme aus Ungarn. – Magyarországról jöttem.)
- anyagnevek előtt legtöbbször (Wir trinken Tee. – Teát iszunk.)
- a dieser, jener mutató névmások után (dieser Mann – ez a férfi, jener Mann – az a férfi)
- a wessen?, dessen, deren birtokos esetben álló névmások után (Wessen Bücher sind das? – Kinek a könyvei ezek?)
- a birtok előtt birtokos–birtok sorrend esetén: des Schülers Paket – a tanuló csomagja), de birtok–birtokos sorrend esetén: das Paket des Schülers
Ld.: instantdeutsch is!
Vagyis a többesszámot jelölheti
mindössze a névelője megváltozása (1.)
"Umlaut", (a mély tőhang magasra vált (2.)
toldalék: -e, -er, -(e)n, -s (3;5;7;8.)
illetve (-e, -er) toldalék és Umlaut együtt (4;6.)
(Néhány idegen eredetű főnév azonban külön utat is járhat:
das Museum -> die Museen)
"
A német főnév "ragozása" a következők sajátos elegye:
- névelő/változás,
- toldalékolás
- tőhangváltozás (többes számban)
- mondatbeli hely
- szócskák a főnév előtt (a mi határozóragjaink helyett)
A szótárak minden főnévről megmondják, hogyan viselkedik!
A leggazdagabb alakrendszerük a hímnemű főneveknek van: egyes számban minden esetüket más névelő jelzi
Van viszont sok "gyenge" hímnemű főnév is, melyekre csak az első pont igaz, mert alany eset kivételével mindig "-en" végződést kapnak,
ezt a szótár többes számban is, birtokos esetben is "-en" végződéssel jelez.
Szántai Gábor a gyenge hímnemű főnevek gyűjteményét érdemes kinyomtatni, és tanulmányozni. Nagyon sok, magyarul is ismerős nemzetközi szó van köztük. Mivel ragozási csoportjuk felismerése vizsgapontokat érhet, érdemes a tanulócédulán a sötétkék hímnemű főnevek között ezeket világoskékkel jelölni.
A gyenge hímnemű főnevek alakjai egyformák: (pl. den Löwen, den Ochsen).
A mondat értelméből, szórendjéből mindig minden kiderül! ;-)
Wir schießen den Löwen den Ochsen.
Nemcsak onnan tudjuk, hogy az oroszlánoknak lőjük az ökröt, és nem fordítva, az ökröknek az oroszlánt, hogy ökröknek értelmetlen lenne oroszlánt lőni,
hanem abból a szórendi szabályból is, hogy a részes esetben álló főnévnek { "az oroszlánoknak"} meg kell előznie a tárgy esetben állót, { "az
ökröt"}.
Ez a szabály különösen akkor hasznos, ha csupa személynév szerepel a mondatban:
Peter stellt Adam Eva vor. -> Péter bemutatja Ádámnak Évát.
Ám ha névmásokkal hivatkozunk rájuk, a sorrend megfordul:
Er stellt sie ihm vor.
A magyar határozórag a németben önálló szó
(elöljáró) az általa megkívánt esetű névszó előtt (néha után.)
Mintha magyarul ezt mondanánk: ban a ház
in dem Haus = a házban
/ az in elöljáró a részes esetű főnévvel "-ban, -ben" értelmű.
A német főnevek "neme" egy nyelvtani sajátosságuk.
A "der, die, das" azt mutatja, hogy a főnév milyen ragozási csoportba tartozik.
Lehetne okoskodni, hogy a nyelvtani nemek nem valami mélységes bölcsesség, ősi tudás emlékét őrzik-e, de kár lenne az időért ez után kutatni.
A legpontosabb esetmeghatározásra a hímnem képes.
Ebben talán tetten lehet érni valamit az apajogú társadalom gondolkodásából: "A férfiak hatalmasak, veszélyesek, nagyon oda kell figyelni rájuk, jobb, ha egyértelművé tesszük, mi is van velük!" Ezért nevezték el azokat a szavakat, melyeknek mind a négy esetben más a névelőjük, hím neműeknek. Ha hímsovinizmust gyanítunk a névadásban, ez a gyanúnk még csak erősödik, hisz a nőnemet alakgazdagságban még a semleges nem is megelőzi!
A hímnemű főnevek egy csoportja "gyenge". Ilyen a nyúl (Hase) is, az oroszlán (Löwe) is, meg a kisfiú (Knabe) és az úr (Herr) is, ami még istent is jelenthet. Nevük alakszegénységükre utal: egyesszám alany eset kivételével mindig -(e)n végződésük van.
Ám ha csak a névelőkre kellene hagyatkoznunk, még a hímnemű főnevek esetén se lennénk kisegítve!
A 3 nem, 4 eset, 2 szám egyértelmű azonosításához 24 névelő alakra lenne szükség,
de csak 6 van!
A főnév mondatban elfoglalt helye, toldaléka, alakváltozata egyértelműsíti,hogy a névelő éppen milyen nemet, esetet, számot is jelöl. (Mindig kiderül!)
A főnév holdudvara
A főnevek a mondatban hasonlóan viselkednek, mint a magyarban:
névelő vezeti be őket:
der Hund, die Hunde a kutya, a kutyák
ein Hund, Hunde egy kutya, kutyák
(többes számban a határozatlanságot németben is a névelő hiánya jelzi)
kein Hund keine Hunde egy kutya se (a magyarban még a tagadó határozatlan névelő is ismeretlen, nemhogy még többes számú alakjai is lennének!)
A németben azonban a
névelő funkcióit a más szavak is magukra vehetik:
dieser Hund,ez a kutya,
mein Hund a kutyámPetras Hund Petra kutyája
scharzer
Hund schwarze Hunde fekete kutya, fekete kutyák a jelző működik névelőként
A mondatban minden főnév körül létrejön holdudvar: a névelő és a főnév között, és közvetlenül mögötte helyet kaphatnak a
jelentését pontosító, árnyaló információk:
der schwarze Hund des Mädchens -> a kislány fekete kutyája (németben a birtokos hátra kerül)
der schwarze Hund im Gatren -> a fekete kutya a kertben (im = in
dem)
Holdudvara azonban a melléknévnek is lehet!
der unglaublich schwarze Hund -> a hihetetlenül fekete kutya
der fast unglaublich schwarze Hund -> a szinte hihetetlenül
fekete kutya
Vegyük észre, hogy a schwarz végén az -e mutatja, hogy "ő" a kutya jelzője, míg az unglaublich végéről hiányzó -e azt teszi egyértelművé, hogy ő a schwarzhoz tartozik. A jelenség a magyarban fordítva van:
nem a jelzőn jelezzük, hogy az a főnévhez tartozik, hanem határozóragról tudjuk, hogy az nem a főnévhez tartozik.
és a holdudvarba egész szószerkezetek is kerülhetnek:
der mir unwahrschenlich schwarz scheinede Hund -> a nekem valószínűtlenül feketének tűnő kutya
der mir unwahrscheinlich scheinend schwarze Hund -> a nekem valószínűtlenül feketének tűnő kutya
A szerkezet kerete elméletben akármekkorára
is tágítható, miközben még mindig világosan értelmezhető marad, ám az élőbeszéd nem szereti az ilyen felfuvalkodott közlésformát. Ha fontos információról van szó, az inkább új mondatba kerül. Írott szövegben azonban előfordulhatnak
ilyen terjengős mondatrészek, ezért nem baj, ha számítunk rájuk, és gyakoroljuk a szakavatott szétszerelésüket.
